Régi tervünk volt, hogy Levit elvisszük úszásoktatásra. Először is hosszú távon csak hasznos lehet, ha megtanul úszni, másodszor  imádja a vizet, és végül, de nem utolsó sorban valahogy le kell vezetni azt a rengeteg energiát, ami ebben a mi kis öt éves kismanónkban felgyülemlik nap mint nap.

Így aztán felhívtuk azt az úszásoktatót, akit barátaink ajánlottak, és tegnapelőtt elmentünk életünk első úszásórájára. Zsuzsi (fiatal, nem nénizzük) nagyon aranyos, jól ért a gyerekek nyelvén, kedves, de határozott hangon mondja el a feladatokat, javítja a hibákat, és dícséri az ügyes porontyokat, szóval egyelőre nem csalódtunk. Főleg, mert Levi úgy itta a szavait, és úgy követett minden utasítást, mint a kisangyal (bevallom, ettől a részétől tartottam egy kicsit, de a kiskrapek elvarázsolódott :D ).

Az élvezetes első órán és a sikerélményeken felbuzdulva elhatároztuk, hogy heti kétszer visszük Levit úszni. És csendben fohászkodunk, hogy a szintén oly nagyon áhított óvodai fociedzés ne ütközzön az úszással...