2013. május 30-án eljött az évzáróval egybekötött óvodai ballagás napja, amire Leviék már régóta nagyon készültek. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiába lógott erőteljesen az eső lába, valahogy mégis megkímélt minket, így a szobányi tornaterem helyett az udvaron tarthatták az ünnepséget, ahol minden gyerek, szülő, nagyszülő és egyéb vendég kényelmesen elfért.
A kötelező jellegű hivatalos igazgatói beszéd után az oviban maradó gyerekek verssel búcsúztatták a nagyokat, akik pedig egy kis néptáncbemutatóval köszöntek el az ovitól.
Aranyosak voltak a gyerekek, volt, aki egész ügyesen ropta, sokak amolyan nyeglén csetlettek-botlottak. Levi inkább az utóbbi kategóriába tartozott, látszott rajta, hogy nagyon izgul :) Közben lopva próbált minket megtalálni a tömegben, jó volt látni, ahogy megörült a nagyszüleinek (mindkét Mama és persze Papó is eljött), Pannának, na és persze Csongornak, aki Apa ölében a földön ücsörögve meglepő türelemmel bírta a ceremóniát.
A tánc után persze jött a ballagós-éneklős-óvodán-végigsétálós rész, aztán bevonultunk a csoportszobába, ahol egy kis tortázás következett, no meg némi könnyes búcsú az óvó nénik részéről.
Fura érzés volt ott állni. Eltelt három év, Levi nagyon sokat nőtt, fejlődött, tanult és változott ezalatt az idő alatt, és az, hogy most ilyen remek kis fickó lett belőle, részben az óvónőknek és dajka néniknek köszönhető. A sok-sok játékba ágyazott fejlesztés, aztán később a célzott foglalkozások (a nagy kedvenc a számolás és a verstanulás volt), a rengeteg mindenféle program, családi délutánok, színházlátogatások, kirándulás, fagyizás mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Levente élményekkel gazdagon és kellemes emlékeket őrizve töltse el ezt a három évet, és ez végül is minden esetleges kellemetlenséget elhalványít.
Hozzászólások