Előre leszögezem: tudjuk, hogy miattunk fajult el a helyzet. Mert hát mi rossz van abban, ha néha engedjük, hogy a mi ágyunkban aludjon el a 6 éves gyermekünk? Vagy abban, ha az egy éves csöppséget is odavesszük magunk mellé, mert épp hullák vagyunk, és nincs kedvünk ülve megszoptatni, hogy vissza lehessen rakni az ágyába.... Meg aztán hideg téli éjszakákon olyan jó összebújni, és együtt szuszókálni. És ez így megy, amíg egyszer csak rádöbbensz, hogy kitúrtak a saját ágyadból, és nem vagy képes kipihenni magad.
Képzeld el ugyanezt két gyerekkel......
Végül miattam telt be a pohár pár hete, amikor a lábba lesugárzóan fájó derekam miatt amúgy borzasztó nehéz volt úgy elhelyezkednem, hogy ne fájjon, a gyerekekkel együtt pedig szinte lehetetlenné vált a dolog.
Így aztán Apával megbeszéltük, hogy ezen muszáj változtatni, és megfogadtuk, hogy akármilyen nehéz lesz, kitartunk. Mindkét fiúnál vezettünk be új szabályokat....:
Levi
Leventével viszonylag egyszerűbb volt a helyzet, már ami azt a részét illeti, hogy neki el lehet magyarázni a dolgokat. Megbeszéltük vele, hogy ezentúl a saját ágyában kell elaludnia, ügyesen, mint egy igazi nagy fiúnak. Az első este izgatottan vonult el, tetszett neki a dolog. A második-harmadik nap után viszont rájött, hogy ez nem egyszerű játék, hanem most már mindig így lesz, úgyhogy jött néhány könyörgős-alkudozós, hisztis, könny nélkül sírós este...Végül megszokta. Kialakult a lefekvéshez kötődő rituálé: együtt bemegyünk, betakargatom, ha kéri, kapcsolok neki halk zenét, megpuszilgatom, bekapcsolom az éjszakai lámpáját és kijövök. Ő pedig ügyesen elalszik.
Persze ha éjjel felébred, fogja a kis takaróját, és átbattyog hozzánk, de ezzel már nincs olyan nagy problémánk.
Csongor
Csongor nehezebben fogadta el az új helyzetet, és egy 15-16 hónapos baba teljes eszköztárával tiltakozott. De muszáj volt erősnek maradni, mert a helyszűkén túl azt is megelégeltem, hogy mikor mellettünk aludt, gyakorlatilag non stop a cicimen lógott... Az első éjszaka brutális volt, gyakorlatilag alig aludtunk, mert kb óránként felébredt, és alkalmanként 10-20 percig méltatlankodott hol hangos bömböléssel, hogy csendes sírással az őt ért igazságtalanság miatt. Apa ment be hozzá minden alkalommal megnyugtatni (rajta nem érzi ugyebár a tej illatát), háromszor áthozta szopizni (szigorúan ülve, a kanapén), majd visszavitte, betakarta és kijött. Nagyon rossz volt hallgatni, de muszáj volt erősnek maradni. Érdekes módon második éjjel már alig panaszkodott, a harmadikon meg már szinte egyáltalán nem. Azóta maximum háromszor ébred éjszakánként, egy rövid szopi után visszateszem az ágyába, és ügyesen visszaalszik.
El sem hiszem, de három hete nyugodtak az éjszakáink!!!! Reméljük, hogy így is marad a dolog. Ha majd úgy döntünk, hogy Csongor kikerül a kiságyból, biztos lesz megint pár mozgalmasabb éjszakánk, de addig azért még van pár hónap :)
Hozzászólások