Levi júniustól nem jár oviba. Eredetileg nem így terveztük, hisz elvileg júniusban még normál rend szerint volt ovi, de az élet közbeszólt.
Jó ideje észrevettük már Levin, hogy a viselkedése kicsit megváltozott, nem épp a legjobb irányba. Egy darabig persze viszonylag normális keretek között volt hisztisebb / akaratosabb / szemtelenebb / gonoszkodósabb a szokásosnál, ami ugye kellemetlen, de természetes velejárója az óvodáskori fejlődésnek. Egy idő után azonban átbillent a mérleg nyelve, és aggódni kezdtünk, hogy akkor most mi is a helyzet, mit is kellene csinálni, hogy megállítsuk a dolgot.
Beszéltünk az óvónőkkel, akik megnyugtattak, hogy nincs nagy baj, nyilván erősen benne van a dologban a testvérféltékenység miatti szeretet- és figyeleméhség, és valószínűleg emiatt jelentkeznek Levinél hangsúlyosabban az amúgy teljesen normális fejlődési folyamatok. Ráadásul Levi pont a rossz példákat igyekezett ellesni: a nagycsoportosok között van két igen jól nevelt gyerek, egy fiú és egy lány, akik már nagyon nagyfiúsak-lányosak: értsd a szó szoros értelmében rosszak, a kiscsaj még az óvónők lek...rvázásától sem riad vissza, ha épp nemet mondanak neki valamire.... Levi pedig már régóta a "nagyokhoz" húz, a szóban forgó srácot pedig különösen kedveli: lényeg a lényeg: rendesen átvette tőlük a sok okosságot. És persze mikor látta, micsoda hatást vált ki belőlünk a viselkedésével (elismerem, nem mindig reagáltunk okosan a viselkedésére), még inkább nekibátorodott, rendesen próbálta feszegetni a határokat.
Így aztán úgy döntöttünk, előrébb hozzuk a nyári szünetet, hátha sikerül lenyugtatni, és elhagyatni vele ezt a buta viselkedést, ha nincs előtte a rossz példa. Az első 1-2 hét nem volt könnyű, igazándiból először magamat kellett lenyugtatnom, hogy türelmesebb tudjak vele lenni, és ne húzzam fel magam állandóan a dolgain, mert az nem segít, sőt... Otthon már 1-2 nap után teljesen aranyos, normális, szófogadó lett, de amint kimozdultunk, mintha megnyomtak volna egy gombot -- újrakezdte. Volt pár kínos jelenet a játszótéren és egyéb nyilvános helyeken, mert Levi eleinte kiskirálykodni akart, megpróbálta elvenni a kisebbek játékait, mindent megtett, amit nem szabad, voltak nagy hisztijelenetek is (komolyan, 3 évesen nem csinált ilyen ordítós, földre borulós hisztit...). A türelem és a következetesség végül megtette a magáét. No nem kell félni, nem lett angyal a gyerekből, de lenyugodott, most már nincs görcsben a gyomrom, ha gyerekek közé megyünk, szépen eljátszik a többiekkel, mint minden átlagos 5 és fél - 6 éves. Én meg végre nem érzem teljes (szülői) csődtömegnek magam :)
Hozzászólások