Igen, ezúttal sem "úsztuk meg" nélküle. Szegény Csongorunknak iszonyú éjszakája volt (11-től fél 2-ig, utána pedig fél 5-től majdnem hatig küzdöttünk a hasfájással), tetézve egy még nyűgösebb délelőttel. Csak fájt, fájt a hasa, legszívesebben állandóan cicin lett volna, amit persze ésszerű keretek között (nehogy csak rátegyünk még egy lapáttal a hasfájásra) hagytam is. Olyan keservesen sírt, hogy legszívesebben vele sírtam volna... Végül dél körül nagy nehezen megnyugodott annyira, hogy el tudjon aludni --- ezt is úgy sikerült elérni, hogy bebugyoláltam egy plédbe, úgy ringattam, így végül a kimerültség és az anyaméhet idéző meleg pléd megtette a hatását.
Hozzászólások