Nagyon jó végre négyesben lenni itthon. A lakás megtelt babaillattal, halk, szöszmörgő hangokkal és nagyon is jól hallható babasírással. Itt is, ott is talál az ember egy textilpelust, babasapkát, cumisüveget, felhúzható zenélős játékot, babatakarót, egyszóval hamisítatlan kisbabás otthonná vált a kis lakásunk.
Mivel Levente nem akart kimaradni az oviból (ráhagytuk, hogy eldöntse, itthon lesz-e velünk pár napig), a nap egy része továbbra is kettesben telik Csongorral, aki nappal még mindig tüneményesen csendes, problémamentes baba. Napról napra érezhetően többet van ébren. Elég sokat van ölben (jó, jó, igyekszünk nem "elrontani", de hát annnnnnyira jólesik átölelni és ringatni...), a mi ágyunkon, vagy épp a pihenőszékében az éber órákban, és csendben nézelődik, figyeli a hangokat, ismerkedik a világgal. Amikor valamelyikünk beszél hozzá, keresi a hang forrását, és persze ha elég közel vagyunk, nagy komoly ábrázattal próbál az arcunkra fókuszálni.
Alvás: az az igazság, hogy teljesen úgy viselkedik, mint ahogyan a pocakomban... Azaz sokszor este / éjjel nyűgösebb aktívabb. Reméljük, egy-két napon/héten belül átfordul majd a dolog, és kevesebbet kell majd vele éjszakáznunk. Igaz ami igaz, a hasfájás ezúttal sem kerül el minket, így nem is csoda, ha nem tud aludni... Késő este vagy kora hajnalban sajnos van egy másfél-két órás időszak, amikor egyértelműen a hasát fájlalja: görcsösen húzogatja a kis lábait, sír és állandóan szopizna... Levi idejéből már ismerős dolgok ezek. Próbálunk segíteni, ahogy tudunk, egyszer majd csak túljutunk Csongorral is ezen a hasfájós időszakon.
Szoptatás: ezen a téren szerencsére ezúttal sincs okunk panaszra. Csongor lelkesen szopizik, és hál' istennek van is bőven mit, én pedig borzasztóan élvezem közben lesni és hallgatni az én drága kisebbik fiamat. Olyan mohón igyekszik magába szívni a tejcit, hogy közben folyamatosan sípolva nyög és nyikorog (nem tudok rá találóbb kifejezést találni), nagyokat mosolygunk rajta minden alkalommal. Egy pici "gond" azért mégiscsak akad: Levihez hasonlóan nem szeret/tud böfizni, ami persze egyenes út a hasfájáshoz. Legtöbbször minimum félálomba szopizza magát. Ha fáradt, akkor szó szerint beájul közben, éberebb időszakában csupán néhány percre enged a kellemes jóllakottság álmosító erejének, utána kinyitja szemeit, és nézelődik.
Fürdés: nna, ezt még szoknunk kell, egyelőre még elég sírósan megyeget, bár azért napról napra javul a helyzet. Picit hűvös a lakás... Tegnap végre bekapcsolták a fűtést, addig pedig hősugárzóval igyekeztünk javítani a klímán fürdés előtt. A köldökcsonk szerencsére itthonlétünk harmadik napján leesett, így már nem kell annyira óvatoskodni. Remélem, hogy Levihez hasonlóan egy-két hét múlva már lelkes pancsolgatással tölti a fürdés perceit.
Séta: még várat magára. A hirtelen lehülésre való tekintettel a doktor nénink azt javasolta, várjunk vele 2 hetes koráig. Igyekszünk be is tartani, addig is próbálom szoktatni a kinti légkörhöz. Szellőztetünk (egyre hosszabb és hosszabb időre hagyjuk nyitva az ablakot. Tegnap a délutáni napsütésben pl. beöltöztünk, és kivittem az erkélyre, ma pedig sapkában, kesztyűben és tripla takaróval raktam be az ágyába aludni, és nyitva hagytam a gyerekszoba ablakát. Úgy tervezzük, hogy szombaton, pont kéthetes korában megyünk először négyesben sétálni -- reméljük, az időjárás nem fog nekünk keresztbe tenni....
Hozzászólások