Akármilyen jó is volt a nyár, végül véget ért, és egy héttel ezelőtt ünneplőbe öltözve elindultunk Levi iskolai évnyitó ünnepségére. Apával már nagyon kíváncsian vártuk, milyen is lesz majd az iskola, hogy fogja magát érezni Levimanó. Őt magát valahogy kevésbé foglalkoztatta nyáron a dolog, a sok embertől számtalanszor elhangzó kérdésre "Várod már az iskolát?" mindig igennel felelt, és ennyi... Egy hete azonban láthatóan izgatottan bújt bele az ünneplő ruhába, és lelkesen vette birtokba a kis névtáblával megjelölt padját :)
Az évnyitó ünnepség amolyan évnyitós volt.... Kissé uncsi, beszél az egyik igazgató néni aztán az igazgató-helyettes néni, aztán egy harmadik és egy negyedik néni is...... Vannak dolgok, amik nem változnak 30 év alatt sem :D Végül az egyik negyedikes osztály adta elő a kis műsorát, táncoltak, elmondtak egy-két versikét, mindezt a a plafonra vetített fényjáték kísérte, amit láthatóan nagyon élveztek a gyerekek - édesek voltak.
A két tanító nénink nagyon aranyos, Levi kedveli mindkettejüket, és a szülői értekezlet és a szülők levelezőlistájára írt emailek alapján mi felnőttek is szimpatikusnak találjuk őket. LEvi egy hét elteltével még mindig szívesen indul el reggelente (bár rémesen nehéz őt felébreszteni... remélem, idővel javulni fog a helyzet). Amikor a napjáról kérdezgetjük, szűkszavúan mesél, aztán persze később, játék vagy fürdés vagy vacsora közben egyszer csak eszébe jut valami, és lelkesen ecseteli, hogy ki mit csinált, hogy mekkorát fociztak a szünetben, stb.
Nap végére rendesen el szokott fáradni, bár ezt a világ minden kincséért sem vallaná be. ;) Holnaptól elkezdődnek a vízilabda edzések is --- majd kiderül, hogy fogja bírni energiával...
Az elmúlt hét mérlege: néhány új kisbarát, 3 pirospont (matekból :D ), pár használhatatlanná tört belű színes ceruza, bekötött tankönyvek (pirospont Apának a segítségért), egy házi feladat (jaaaj, Anya, tudod, hogy utálok színezni), töretlen lelkesedés.
Hozzászólások