Életünk négyes(b)en

Mindennapjainkról - hogy az apró örömök (és bánatok) ne merüljenek feledésbe :)

Fénykép0238.jpg 
Lilypie Kids Birthday tickers

Lilypie Second Birthday tickers

Így fejlődtek 2 éves korig

Hozzászólások

  • Csöppke: Wow, nagyon szépen rajzol Levi!!! :) (2013.04.10. 08:38) 136. Téli-tavaszi termés
  • Timocska_: Háááát, ez nagyon ismerős! :-) Egyszer majdcsak elmúlik, addig meg kitartás nekünk! :-) (2013.03.03. 06:58) 128. Hiszti van....
  • tenkata: Nem hiszem el, hogy már egy éves a kismanó! (És még nem is találkoztunk vele... :((( ) Isten éltes... (2012.11.19. 13:31) 106. Egy év
  • nlia: Szia! Hogy vagytok? Remélem már el is felejtettétek a kiütéseket és a lázat! Puszi Nektek (2012.08.25. 22:13) 103. Gyógyulgat
  • EmmaAnna: Nagyon ügyi! Nálunk az extra apró dolgoknak van egy külön apróságos doboz, azzal ha Maja is ott va... (2012.05.27. 21:43) 87. Mászik a baba
  • Utolsó 20

























































32. A kórházban

2011.10.11. 12:37 - edinahatle

Címkék: szoptatás csongor

A szülés utáni napok a kórházban nagyon békésen, és meglepően gyorsan teltek. Talán mert már ott volt a Levivel megszerzett tapasztalat, nem volt annyi kétség és kérdés, és persze szerencsére Csongorral végig minden a legnagyobb rendben volt, nem kellett az inkubátoros és/vagy a sárgaság miatti kék fényes órákat végigizgulni, mint annak idején Levivel.

Mindenféle kellemetlen sebek és varratok híján egy röpke kórtermi alvás után már egész fittnek éreztem magam ahhoz, hogy elkérjem Csongort a csecsemős nővértől --- aki persze borzasztóan meglepődött, majd visszazavart pihenni, mondván, hogy neki még egy ideig muszáj megfigyelnie babócámat, ez a szabály, majd utána kihozza nekem. :D Végül fél 6 körül gurították be hozzám, és végre folytathattuk az ismerkedést.

Nagyon furcsa volt újra ilyen pici babát tartani a kezemben, szinte nem is érezni a súlyát, olyan kismanó, Levente 17-18 kilójához képest mindenképp pehelysúlyú. Bár a szülőszobán a születés okozta fáradtságtól még nem jött össze a szopizás, így néhány óra pihenés után újból nekivágtunk, és egy kevés kezdeti megmosolyogtató szerencsétlenkedés után mindketten ráéreztünk az ízére.

Tekintettel arra, hogy már 2 szinte teljesen átalvatlan éjszakán voltam túl, első este még bevittem Csongort a csecsemős nővérhez, hogy kipihenhessem picit magam, másnap reggeltől azonban már végig mellettem volt, kivéve persze a gyermekorvosi vizit és a délutáni fürdetés idejét.

Szerencsére a szobatársaim nagyon aranyos lányok voltak, mindenki a második vagy épp harmadik babáját szülte, így aztán ismertük már mindannyian "dörgést"... Mindenkinél ott maradt éjjelre a babája, és bár többnyire valamelyik picurka sírt, nyűgösködött az éjszakák folyamán (ötágyas szobában voltam, így nem is csoda), csendes megértéssel viseltettünk egymás iránt.

Csongor nappal amolyan igazi eszik-alszik baba volt már a kórházban is, esténként volt neki egy 2-3 órás nyűgösködős időszaka (mert böfizni nem akar őkelme, amitől persze előbb-utóbb garantált a hasfájás), utána békésen szundizott mellettem, 3-4 óránként felébredve egy kis szopizás erejéig.

A harmadik napon egy kicsit besárgult ugyan (rettegtem is, hogy a beígért másnapi hazamenetel ugrik...), de a gyerekorvos úgy gondolta, nem vészes a dolog, így aztán kedden délelőtt végre elindulhattunk hazafelé...

A bejegyzés trackback címe:

https://negyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr123294688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása