A szülés utáni napok a kórházban nagyon békésen, és meglepően gyorsan teltek. Talán mert már ott volt a Levivel megszerzett tapasztalat, nem volt annyi kétség és kérdés, és persze szerencsére Csongorral végig minden a legnagyobb rendben volt, nem kellett az inkubátoros és/vagy a sárgaság miatti kék fényes órákat végigizgulni, mint annak idején Levivel.
Mindenféle kellemetlen sebek és varratok híján egy röpke kórtermi alvás után már egész fittnek éreztem magam ahhoz, hogy elkérjem Csongort a csecsemős nővértől --- aki persze borzasztóan meglepődött, majd visszazavart pihenni, mondván, hogy neki még egy ideig muszáj megfigyelnie babócámat, ez a szabály, majd utána kihozza nekem. :D Végül fél 6 körül gurították be hozzám, és végre folytathattuk az ismerkedést.
Nagyon furcsa volt újra ilyen pici babát tartani a kezemben, szinte nem is érezni a súlyát, olyan kismanó, Levente 17-18 kilójához képest mindenképp pehelysúlyú. Bár a szülőszobán a születés okozta fáradtságtól még nem jött össze a szopizás, így néhány óra pihenés után újból nekivágtunk, és egy kevés kezdeti megmosolyogtató szerencsétlenkedés után mindketten ráéreztünk az ízére.
Tekintettel arra, hogy már 2 szinte teljesen átalvatlan éjszakán voltam túl, első este még bevittem Csongort a csecsemős nővérhez, hogy kipihenhessem picit magam, másnap reggeltől azonban már végig mellettem volt, kivéve persze a gyermekorvosi vizit és a délutáni fürdetés idejét.
Szerencsére a szobatársaim nagyon aranyos lányok voltak, mindenki a második vagy épp harmadik babáját szülte, így aztán ismertük már mindannyian "dörgést"... Mindenkinél ott maradt éjjelre a babája, és bár többnyire valamelyik picurka sírt, nyűgösködött az éjszakák folyamán (ötágyas szobában voltam, így nem is csoda), csendes megértéssel viseltettünk egymás iránt.
Csongor nappal amolyan igazi eszik-alszik baba volt már a kórházban is, esténként volt neki egy 2-3 órás nyűgösködős időszaka (mert böfizni nem akar őkelme, amitől persze előbb-utóbb garantált a hasfájás), utána békésen szundizott mellettem, 3-4 óránként felébredve egy kis szopizás erejéig.
A harmadik napon egy kicsit besárgult ugyan (rettegtem is, hogy a beígért másnapi hazamenetel ugrik...), de a gyerekorvos úgy gondolta, nem vészes a dolog, így aztán kedden délelőtt végre elindulhattunk hazafelé...
Hozzászólások