Életünk négyes(b)en

A fotózás mellett néhány hónapja már újabb szabadidős tevékenységet talált magának Apa és fia: a horgászást. A lelkesedés borzasztó nagy, amióta jobb idő van (értsd elmúlt a tél), szinte minden hétvégén leugrottak lógatni egyet a Dunára. Természetesen annak rendje és módja szerint kiváltották mindkettejüknek a horgászengedélyt, beszereztek mindenféle botot, orsót, horgot, damilt és egyéb fittyfenét, ami szükségeltetik. Apa nagyon-nagyon élvezi a dolgot, az ő lelkesedése pedig Levire is átragad. Ha ő épp nem is vesz tevékenyen részt a horgászatban, nagy örömmel lépked gumicsizmájában a vízbe-sárba, bogarászik, sarazik, egyszóval igazi óvodás nagy fiú módjára élvezi a vízpart nyújtotta lehetőségeket.

Időnként persze Levi is botot ragad, de mivel eddig hal nem igazán akadt horogra, sikerélmény híján marad inkább a sarazás és a bogarászás :) Én persze nem értek hozzá, de állítólag a magas vízállás és az utóbbi hetek időjárása nem igazán kedvez a pecásoknak, ezért sem volt eddig nagyon zsákmány (eltekintve 1-2 méreten aluli halacskától, amiket persze vissza kellett dobni). Az árvíz levonultával talán ismét érdemes lesz majd próbálkozni, talán megjön az a várva várt szerencse is.

De persze nem is annyira a zsákmányon van itt a hangsúly, hanem hogy van még egy jó kis apa-fiú program, amit a srácok együtt élvezhetnek a szabadban :)

Levi az év vége felé közelítve is nagyon szereti a torna edzést, ügyesen és figyelmesen csinálja végig a játéknak álcázott tornagyakorlatokat, élvezi a velejáró szaladgálást, ugribugrizást, no meg a sikerélményt, hiszen az egekig magasztalt Jani bácsi sokszor meg is dicséri. Nagyon szurkoltunk, hogy még év vége előtt összejöjjön másodszor is az 5 korong, hogy hazahozhassa Levi újra a vándorkupát --- éééééééééééés május közepére végül sikerült! Apa is készült, így meg tudtuk fényképen is örökíteni, ahogy büszkeségtől dagadó mellel veszi át a kupát a mi kis kajla kisfiunk az edző nénitől :D

Az oviban idén is lelkesen készülődtek az anyák napjára. Persze nagy-nagy titok volt, hogy milyen dalokkal és versekkel fognak minket felköszönteni, édes is volt Levi, mikor egy-egy eldudorászott dal után ijedten a szájához kapott, hogy : Jujj, ez titok!!!!! Így aztán persze jó néhány dallal és verssel "lebukott" a fiatalúr :D

Az ünnepséget a tornateremben tartották. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, még a legkisebbek is jó néhány dalocskával készültek. Levikém hol komoly arccal, hol pedig félszeg mosollyal énekelte végig a műsort, közben sokszor megkeresve engem a szemével. Én meg persze nem bírtam pityergés nélkül, de hát ez van :) Egyetlen bosszúságomat az okozta, hogy olyan helyre ültettek (a gyerekek jelével voltak megjelölve az ülőhelyek, hogy mindenkinek jusson), ahonnan legtöbbször nem láttam Levit, mert eltakarta egy másik kisgyerek... Szép kis ajándékokat is kaptam Levitől, egy kis textilvirágot, és saját készítésű díszt: befőttes üvegbe állítottak be egy szép, aranyos kis szárazvirág-kompozíciót, nagyon jól néz ki :

Tegnap egy hirtelen döntés eredményeképpen nem csak Levi aludt Kata mamánál, hanem életében először Csongor is. Talán jobb is volt, hogy nem előre megtervezett esemény volt, mert akkor biztosan érezte volna rajtam / rajtunk, hogy most valami furcsa következik. Így viszont csak közvetlenül akkor esett le neki, hogy miről is van szó, amikor Apával fogtuk a táskánkat, és elindultunk hazafelé. Na akkor viszont csimpaszkodott (volna) belém, de nagyon... Így persze sírt búcsúzáskor, ám Mama elmondása szerint végül hamar megnyugodott.

Az esti altatás nyugodtan zajlott, és bár Csongor próbált ellenállni, végül viszonylag hamar elkapták az álommanók, ahogy Levit is, és negyed 9 - fél kilenc körül már mindkét rosszcsont mélyen aludt.

Itthon nekünk borzasztóan furcsa volt a nagy szabadság és nyugalom, bevallom, én nem is tudtam igazán kiélvezni, mert a gondolataim minduntalan akörül forogtak, hogy vajon mi zajlik most épp a Mamánál.

Na, az aggodalom persze felesleges volt, Mama ügyesen menedzselte a két unokát. Ja, és hozzá kell tennem: Csongor egyetlen egy icike-picike felsírást vagy ébredést sem produkált, VÉGIGALUDTA az éjszakát.

Reggel fél 9-re már ott is voltunk a Mamánál. Csongor első reakciója láttunkra kitörő öröm volt, aztán egy picit duzzogva ránk sem nézett, végül persze nem bírta sokáig, jött az ölembe, és szabályosan vonszolt befelé a házba, odaparancsolt a kanapéra, és kikövetelte magának a neki járó tejciadagot :D :D :D

Nagyon örülünk, hogy ilyen zökkenőmentesen ment a máshol alvás, máskor is kipróbáljuk majd. Arra pedig borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy hány ébredést fog ma éjjel produkálni a fiatalúr......

A másfél éves bejegyzés megírását a Nagy Családi Betegeskedés miatt egyre csak halogattam, míg végül tegnap betöltötte minimanónk a 19 hónapot. Következzen hát néhány gondolat Róla :) :

- Megy, vagy legalábbis menne egyfolytában. Többnyire csak úgy bele a vak világba, tehát a hatékony gyalogos sétát, amikor is záros határidőn belül eljutunk A-ból B-be, még nem lehet vele tenni. De szerencsére jól viseli még a babakocsit is, maximum beüléskor ad picit hangot csalódottságának, de hamar megbékél, és csendben nézelődik.- Séta közben már aktívan figyeli a környezetet, kiszúrja a fűben csendben élelmet kereső rigókat, az égen csíkot húzó repcsiket, a holdat, és persze nagy figyelmet élveznek a mindenféle szirénázó autók is.

- Igazi fiú: hosszasan bámulja a közeli építkezésen levő óriásdarut, a kukásautó is nagy sztár, a múltkor pedig húsz percen keresztül figyeltük az utcában dolgozó kátyúzó munkásokat, dacára minden kátrányszagnak és zajártalomnak...

- Imád lépcsőzni, ahol van korlát vagy fal a lépcső mellett, ott felfelé már egyedül is tud lépkedni.

- Pakolásmámiás.... Kedvenc elfoglaltságai közé tartozik az alsó könyvespolcon való matatás: ilyenkor a könyveket egyenként elcipeli a lakás egy távolabb eső pontjára, és már megy is a következőért. Továbbra is imádja a konyhai fiókok tartalmát szertehordozni a lakásban....

- "Segít" a takarításban, porszívómániás (a legjobb, mikor porszívózás közben kikapcsolja a készüléket...), zsebkendővel vagy óvatlan pillanatban elcsent popsitörlővel port töröl. Beágyazáskor szorgalmasan adogatja a díszpárnákat.

- Kérésre ügyesen megkeres és odahoz tárgyakat, ami roppant hasznos, mivel folyton eltünteti a távirányítót.

- Az autónkat kiszúrja a többi közül, lelkesen mutogat rá, akárhol pillantja is meg.

- A bátyjával továbbra is nagy a szerelem, nagyokat hancúroznak együtt, és persze sokmindent elles tőle --- jót is, rosszat is....

- Egyre apásabb, ha Apa itthon van, sokat megy utána, lelkesen figyeli, ahogy az erkélyen matat az ültetvényünkkel, vagy épp odakucorodik az ölébe, és úgy hallgatnak zenét. Jó nézni őket :)

- Elérkezett a szégyenlős korszak: ha találkozunk valakivel, többnyire  félig lehajtott fejjel "elbújik" előle, ha épp a közelben vagyok, ilyenkor belefúrja az arcát a lábamba, aztán egy-két perc elteltével végül felenged.

- Imád csúszdázni, hintázni , homokozni és libikókázni.

- Mostanában (mióta beköszöntött a jó idő, és sokat vagyunk a szabadban) a játékait "mellőzi", illetve klasszikus értelemben nem játszik velük, csak pakolássza őket, kivételt ez alól talán a formabedobó és a mágneses rajztábla képez. Viszont imádja a mesekönyveket lapozgatni, élénk hablatyolással mutogat közben a képekre.

- Nagyon szeret labdázni, hosszasan és ügyesen rúgja és kergeti a labdát, ha lent vagyunk játszani.

- Evés: kb. egy hete egyfolytában eszik, valószínűleg most pótolja be a betegeskedés alatt elmaradt evéseket. Reggel közös, szertartásos müzlievés van, tízóraira joghurt vagy gyümölcs, ebédre főtt étel, szerencsére nagyjából mindent megeszik. Uzsonnára többnyire séta közben majszol el egy kiflit, pogácsát, akármit a babakocsiban, vacsira pedig általában szendvicset kap.

- Beszéd: nem sieti el a beszédtanulást, az már biztos. Folyamatosan hablatyol a saját kis nyelvén, amúgy pedig mutogatással, kifejező nyögésekkel és gesztikulációval teljesen jól megérteti magát - minek is fárassza magát a beszéddel, nem igaz...?

- Ivás: sajnos még mindig nagyon keveset iszik, de nem adom fel, egyfolytában kínálgatom, próbálgatjuk a különféle innivalókat, mert jó lenne, ha a nyári kánikula előtt végre rákapna a dolog ízére.

- Szopi: még mindig mániákusan ragaszkodik a cicihez. A betegség alatt persze nagyon jó volt, hogy az anyatejet legalább elfogadta, adtam is neki, amikor csak kérte. Hát most ennek isszuk meg a levét, mert túlságosan hozzászokott a jóhoz. Pedig én már lassan boldogan abbahagynám --- nem lesz könnyű, az már egyszer biztos.

- Akaratos. Kiabálva tud hisztizni, ha valami nem jön össze, vagy valami áhított dolgot nem kap meg moströgtöndeazonnal. Dühében csapkod, vagy ha ölben van, "fejelget", azaz a fejét nekiütögeti a mellkasunknak. Egy igazi kis méregzsák.

- Alvás: Nappal 2-3 órát alszik, éjjel pedig 10-11-et. A nappali alvása nyugodt, éjszaka viszont a kórház óta újra sokszor ébred. Az utóbbi egy hétben kriminális éjszakáink voltak, rengeteg ébredéssel, kiabálós sírással, 1-2 órás éjszakai "klubbozásokkal". Tanácstalanok vagyunk, nem igazán tudjuk, mivel teszünk jót, hogyan tudnánk elérni, hogy újra nyugodt, maximum 2 ébredéses és rögtön-visszaalvós éjszakáink legyenek.

- Végül a számadatok:

Magasság: 80 cm

Súly: 10100 gramm

Fogak száma: 12

Cipőméret: 20

Hipp, hipp, hurrá!!!!

Vannak pillanatok, amikor nem érdekel, hogy útvonaltervet lehet készíteni a lakásban széthagyott morzsákat követve. Mert olyan hihetetlenül zabálnivaló a kölök, ahogy óvatosan elcseni a tányérodról a szendvicsedet, és büszkeségtől dagadó mellel, huncut mosollyal és hatalmas étvággyal elmajszolja. Pláne, hogy egy héttel ezelőtt még egy falatot sem bírtam beleimádkozni....

Végre megjött a jó idő, kiszabadultunk a négy fal közül. Néhány jó kis pillanat képekben :)

Hát vissza kellett mennünk :( Csongor ugyanis egy nap otthonlét után péntek délután újra hányt, aztán este is, meg éjjel is, aztán végül szombat kora délután is, úgyhogy nem húztuk tovább, visszamentünk.

Csongor borzasztó bágyadt volt, megadóan viselte az újabb orvosi macerákat, csak akkor szakadt el a cérna, mikor szanaszét szurkodták mindkét kezét könyökhajlatnál és a kézfejénél is, mégsem sikerült jó vénát találniuk. Végül az ügyeletes doktor néni "megkönyörült" rajta, azt mondta, itassam és szoptassam gyakran, reggel majd újra megpróbálják. Úgy is lett, vasárnap délelőtt megkapta a két adag infúzióját. Amúgy semmi másra nem volt képes, csak feküdni, szinte az egész napot végigaludta, annyira kimerült és gyenge volt.

Enni-inni nem akart, csak szopizni. Az esti vizitnél a doktor néni fura hangokat szúrt ki a tüdejénél, úgyhogy elzavart gyorsan röntgenre, és habként a tortán: kiderült, hogy kezdődő tüdőgyulladása lett... Mondjuk a doktor néni szerint szerencsénk, hogy épp bent voltunk, mert amúgy lehet, hogy még pár napig nem produkált volna gyanús tüneteket, akkorra pedig már egy szép kis virágzó tüdőgyulladás lehetett volna belőle.

Végül is már csak egyszer hányt Csongormanó, akkor is a szájon át beadott hörgőtágító szirupot küldte vissza sugárban az elfogyasztott anyatejjel együtt.... A vénásan beadott antibiotikum végül megtette hatását, szerdára rendbe jött a tüdeje, hétfő délutántól kezdve felélénkült, róttuk a köröket a kórházi folyosón, már nem bírt megmaradni egy helyben. Aztán szerdán hazajöhettünk. Azóta visszatért az életkedve, szép lassan az étvágya is, aminek örülök, mert majdnem 1 kilót fogyott, olyan kis csontsovány lett....

Aztán, hogy el ne szokjunk a betegségektől, pár napja mindkét gyermeknek kötőhártya-gyulladása van. Csongoré egész szépen gyógyul, Levié viszont nem reagál a cseppekre és a krémre, úgyhogy ebből szemészeti látogatás lesz......

Ez a makacs vírus, vagy baci, ami valószínűleg az oviból került haza, és az egész családnak sikerült összeszednie, végül Csongort is leverte a lábáról. Kedd délután belázasodott, a magas lázat sem Panadol, sem Germicid nem vitte le. Este nagy nehezen elaludt, másfél óra alvás után felébredt, és szinte azonnal hányt. Kétszer is. Kedvetlen volt, még szopizni sem nagyon akart. Mivel sajnos nem volt itthon hányás elleni kúp, felöltöztettem, és irány az orvosi ügyelet. Onnan hazazavartak egy antibiotikummal (hányáscsillapítót nem írt fel a doki, hiába kértem), és még én voltam a szemét anyuka, aki éjnek idején feleslegesen ráncigálja a gyerekét... Mindegy, kiváltottam az antibiotikumot, hazamentünk, megpróbáltuk beadni, de ismét hányás lett a vége. Végül nem szórakoztunk tovább, Apa bevitte Csongort a kórházba, ahol természetesen bent tartották. Azonnal infúziót kötöttek be neki, kettőt egymás után. Hősként viselkedett, egy szava sem volt, mikor vért vettek, bekötötték az infúziót, és általában véve "macerálták". Első éjjel Apa volt bent vele, reggel aztán cseréltünk. Szerda délutánra felélénkült, és bár még mindig lázas volt, megmaradt benne az anyatej és az élvezettel elmajszolt háztartási kekszek is. Csütörtök délután végül hazaengedtek minket, mivel elmúlt a kiszáradás veszélye, az alapbetegséget, ami nagy valószínűséggel egy vírusos fertőzés, már otthon is lehet kezelni.

Ma voltunk a doktor néninknél, megmutattuk a zárójelentést, és megbeszéltük, hogy két napig kap még gyulladáscsökkentőt a kicsi fiú, és ha vasárnapra sem múlik a láza, akkor muszáj lesz elkezdeni az antibiotikumot.

Most mindenesetre olyan kis bágyadt, kedvetlen, étvágya sincs, még jó, hogy tejci van bőven, mert egyedül azt fogadja el..... Jaj, remélem, meggyógyul, és nem kell visszamennünk a kórházba......

Levi mostanában őrült mennyiségű rajzot produkál az oviban és itthon is. Én nem tudom, honnan ez a mánia, de örülök neki. És persze egyre ügyesebben megy, egyre több színt használ, jó szemmel jeleníti meg a dolgokat. Válogattam néhány gyöngyszemet, hogy itt is meg legyen örökítve:

Tavasz:

Önarckép:

Csak úgy:

Útban az uszoda felé Anyával és Csongorral:

Anya eljött értem az oviba:

Tavaszi eső:

Három napja kezdődött, és azóta ébren töltött idejének mintegy 60 százalékában produkálja. Hangosan, ezerszer ismételve, időnként fülsiketítő frekvencián, de nagyon édesen. Aja, aja, aja, aja, aja, aja, aja, aja....... Ha nem ér el valamit, ha éhes, ha valami nem sikerül, ha valamit meg szeretne mutatni, ha ez, ha az, ha amaz.

Igen, nem vicc, tegnap megtörtént: Szilárdi Levente Zsoltot beírattam a Dózsa György Általános Iskola 1. b osztályába, német tagozatra. Persze ez még nem jelenti azt, hogy fel is vették, erről majd írásban kapunk értesítést április végéig. Az már csak a kis magyar valóság része, hogy ehhez a művelethez 4, azaz négy órányi sorban állás szükségeltetett. Éljen a 21. század.....

Leventének ma komoly segítsége akadt kirakózás közben :)

Csodálkoztam is, mert nem állt neki szétszedni a már összerakott darabokat, hanem a dobozból pakolgatta kifelé édesen a maradékot, és komoly arccal próbálgatta oda egyenként a többihez, mint aki tudja, mit csinál :D

Ahogy a tavaszi szünet időjárása alakult, bokáig érő hóval, nem gondoltam volna, hogy végül idén is sikerül tojásvadászatot indítanunk a Mama kertjében. Az égiek azonban megkegyelmeztek - húsvét vasárnapján olyan meleg volt, hogy végül az összes hó elolvadt, és bár picit sárosan puha volt a talaj, semmi sem tudta megakadályozni a Húsvéti Nyulat, hogy eldugjon jó pár csokitojást.

Levente persze már nagyon várta az egészet, napok óta állandóan a Nyúlra és a tojásaira gondolt. Csongor persze még nem tudta, miről van szó, ettől függetlenül attól a pillanattól kezdve élvezte a dolgot, hogy Mama kezébe nyomta a műanyag vödröcskét, és kitessékelte a házból :D Nagyon büszke voltam a nagy fiamra --- simán megtehette volna, hogy egyedül felkutatja az összes tojatot, ehelyett ő kézen fogta az öccsét, magyarázta neki, hogy miről is van szó, együtt keresték hát a kincseket, és azon sem volt vita, hogy kinek hány tojás kerüljön a vödrébe. Sőt, a végén Levi az összes tojást átöntötte az öccse vödrébe, aki a fél napot azzal töltötte később, hogy széthordta őket a házban... :D Szerintem Mamának a következő nagyobb takarításkor lesz néhány meglepetés itt-ott a bútorok alatt/mögött:)