Miután a tavaly nyári uszitáborral ellátogattak a városi tornacsarnokba, ahol kipróbálhatták a trambulint, a szivacsgödröt, és jókat szaladgálhattak és ugrándozhattak, Levi elhatározta, hogy bizony ő is el szeretne járni tornázni. (És persze ebben az elhatározásában semmi szerepe nem volt annak a ténynek, hogy az oly sokat emlegetett szomszéd fiúk közül Milán már egy éve jár tornaedzésre :D ) Így aztán szeptember óta az úszás mellett tornaedzésre is járunk.
Az edzés beváltotta a hozzá fűzött reményeinket: Levi borzasztóan élvezi, nagyon sok játékos feladat van, sorverseny, szaladgálás, ugribugri, és közben persze szépen lassan tanulják az alap dolgokat, mint bukfenc, híd, fejenállás, kézenállás, stb. Persze nem az a cél, hogy tornászt neveljünk belőle, de legalább kielégítheti a mozgásigényét, barátokat szerez, izmosodik, és fejlődik a mozgáskoordinációja.
Az edző, Jani bácsi, kitalált egy tökéletes módszert a mindig izgága ovis fiúsereg motiválására: aki szépen, ügyesen dolgozik, az edzés végén kap egy korongot (papír kiskorong, tulajdonképpen a pirospont szerepét tölti be). Aki összegyűjt 5 ilyen korongot, egy hétre hazaviheti magával az óriási dicsőséget hordozó VÁNDORKUPÁT. Levi nagyon igyekezett, büszkén hozta haza az épp aktuálisan kiérdemelt korongokat, és láss csodát, a héten összejött az ötödik korong is, így a tegnapi edzésről büszkén, méltán dagadó mellkassal hozta haza a vándorkupát :)
Gratulálunk, kicsi manó, csak így tovább!
Hozzászólások