Ennyi telt el, mióta Csongorunk megszületett. Gyönyörű, formás, masszív, mosolygós kisbabává cseperedett, sok-sok örömet csempész kis családunk hétköznapjaiba. Korából adódóan hihetetlenül gyorsan fejlődik, így aztán ismét van mit megörökíteni az utókornak.

Pörög. Forog. Helyet változtat – és kezd ráérezni a dolog ízére. Az ágyon már csak szigorúan körbebarikádozva lehet otthagyni, mert egyik pillanatról a másikra már körbe is járta az egészet. Így aztán elég sokszor inkább a padlóra teszem, főleg, hogy már megtanulta az élet egyik első leckéjét: a padló bizony kemény dolog, nem jó belefejelni… Lényeg a lényeg: élvezi, hogy most már egy fokkal önállóbban tudja megismerni a világot, és csak forog ide-oda. Mintha már pedzegetné, hogy hason fekvésből lehet majd nekiindulni a világnak, mert a kis lábaival veszettül túrja a földet, a fenekét az égbe emeli, sőt egyszer-egyszer még a karjait is sikerül megfeszíteni közben. Egyszóval lelkesen edzi a kis izmait. Ha pedig valami nem úgy jön össze, ahogy szeretné, vagy csak egyszerűen elfáradt, hangos sírásba kezd, hogy valaki jöjjön már, és mentse/vigasztalja meg…

Egyik legújabb felfedezése – és legjobb játéka – a lába. Ámulva nézegeti a saját izgő-mozgó lábfejét, szinte látszik, ahogy kattognak a fogaskerekek, miközben összerakja a képet, hogy azok a kis izék, amiket bámul, a saját lábujjai, és ő maga mozgatja őket :). Bár továbbra is nagy igyekezettel rágja a kezét, újabban időnként kénytelen átadni a helyet a lábainak. Ugyanis addig-addig edzette a hasizmait, míg most már játszi könnyedséggel tudja a szájához emelni (és csócsálgatni) a lábait.

Mindent megfog(na). Egyre ügyesebben tud nyúlni a tárgyakért, az arcunkhoz is egyre finomabban nyúl a kezével. Minden érdekli, figyel, issza az információkat. Egyre többet van ébren séta közben, így aztán előkerült a kis babakocsi, amiben (fél)ülő helyzetben utazik, és nagy szemekkel nézelődik, mérgesen pörölve a nappal, ha az épp az ő szemébe merészel sütni.

A fogáról (illetve annak hiányáról) már épp elég szó esett. Hogy emiatt van-e, nem tudom, mindenesetre pár napja búcsút intettünk az éjszakát átalvó kisfiúnak, és helyette itt van egy sokszor óránként felébredő, szopifüggő kiskrapek. Nem panaszkodom, inkább úgy próbálom felfogni, hogy az előző négy hónap ajándék volt az élettől ;)

Nappal kétszer alszik egy-másfél órát, a délutáni alvás sajnos még mindig nem állt be fix időpontra, így aztán hol a kiságyában, hol pedig a babakocsiban tudja le…

Szeret mindent, ami csörög, vagy egyéb fura hangot ad (pláne, ha ezek a csörgő-zörgő hangok a bátyjától erednek…). Egyik kedvenc játéka egy plüssbanán… :D Széles mosollyal jutalmazza a mondókákat és a dalokat. Imádja a kukucsolós játékot, főleg, ha Levi játszik vele, olyankor szabályos „göndör” babakacajt hallat.

Imádom, ahogy diadalittas arccal próbál fellépegetni a vállamra, (miközben a hónaljánál tartom) hogy minél magasabbról szemlélhesse a világot. Amint a vállamnál meg tudja támasztani a tappancsait, már feszíti is a kis sonkáit, és közben elégedett gügyögéssel figyelmezteti a (kül)világot a jelenlétére.

Továbbra is 2-3 óránként szopizik nappal, éjjel pedig, amint az a fent leírtakból következik, vagy tankolás nélkül végigalussza az éjszakát, vagy pedig az új módi szerint megállás nélkül lóg a szeren…

Méretek:

Testsúly: 8200 g
Testhossz: 68,5 cm
Fej körfogat: 44 cm
Mellkas körfogat: 45 cm