Mostanában valahogy nem tud izgatni az idő múlása. A jó pillanatokat igyekszem kiélvezni, a nehezeket meg valahogy túlélni :) Fura dolog, hogy egyrészt olyan érzésem van, mintha Csongor mindig is itt lett volna velünk, legalábbis olyan messzinek tűnik már a szülés... Másrészt meg olyan gyorsan eltelt ez a pár hét - hihetetlen, hogy öcsikénk már egy hónapos is elmúlt...

A napirend terén van még némi elmaradásunk, ennek ellenére kialakulófélben van néhány állandó szokás, ilyen pl. a reggel 7 körüli (+/- fél óra) ébredés, fix pont a délután 3 körüli séta (ilyenkor megyünk Leviért az oviba), hatkor fürdés, 8 és 9 között valamikor elalvás. Szóval tulajdonképpen jó irányban haladunk, bár erőltetni nem igazán erőltetünk semmit.

Csongor egyre többet nézelődik, nagyra nyílt szemekkel szemlélődik. A fényeket és árnyékokat különösen kedveli, Levi próbálkozásait a figyelemfelkeltésre, amikor is 2 cm közelről bohóckodik az arca előtt, már kevésbé…

Szeret elnyúlni a hasunkon (és ezt persze mi is nagyon szeretjük), előfordult már, hogy egy-egy éjszakai semmisemjósehogysem nyűgösködésből csak úgy tudtunk kikeveredni, hogy a hasamra vettem, betakartam magunkat, és némi hátpaskolgatás után egyszer csak mindketten aludtunk.

Mostanság már szép nyugodtan, ámuló-tágranyílt szemekkel fürdik esténként, elengedi magát a vízben, így mindannyiunknak kellemes élménnyé vált a esti pancsizás.

Hasfájós, ez nem ért minket váratlanul, de szerencsére talán nem olyan durva a helyzet, mint Levinél volt. Persze az is lehet, hogy mi vagyunk már tapasztaltabbak és edzettebbek. Este fél 7-től van egy nyűgösebb időszak, amikor semmi sem jó, állandóan a cicin próbálná nyugtatni magát, pár percenként élesen felsír, szóval egyértelmű hasfájás. Általában 9-re vége van, de volt már, hogy eltartott 11-ig is. Közben próbál ő elaludni, 5-5 percekre sikerül is, aztán újra felébred. Néha pedig a dühtől és/vagy a fáradtságtól annyira belelovallja magát a sírásba, hogy már lila fejjel sír, na ilyenkor néha bevetjük a cumit. Az esetek 60-70 százalékában azonnal nagy ívben kiköpi, a többi esetben pedig szerencsére csak azután, hogy kicsit megnyugodott. Titkon persze örülök annak, hogy nem lesz egy cumiimádó, az viszont pozitív, hogy az ilyen hasfájós estéken nem csak a cicin tud megnyugodni (ami csak ördögi körbe tereli a hasfájást). És hogy el ne felejtsem: amint az a képen is látszik, néhányszor már a hüvelykujját is megtalálta. :)  

A mosolyokkal szűkmarkúan bánik, még nem igazán  volt személynek szóló mosolya (bár tegnap Apát már megajándékozta egy majdnem-mosollyal). A tekintetünket már keresi, és látszik, hogy egyre inkább próbálkozik megértetni magát. A sírása is sokat "finomodott", mostanra már elég egyértelműen meg lehet különböztetni a különböző sírásait, amik néha már  amolyan gőgicsélés-szerű dologba hajlanak, szóval már kezdi felfedezni, hogy van hangja. Két napja már időnként "hőőőő"-szerű sóhajokat hallat. Már nagyon várom, hogy gőgicsélni kezdjen :)

És hogy fejlődését és gyarapodását számokban is kifejezzük: mostanra 4250 grammot nyom és 56 cm, tehát 890 grammot és 2 cm-t kapott magára egy hónap alatt.