Az utóbbi egy hétben igencsak elmaradtam az események megörökítése terén, de mentségemre szóljon, hogy igyekeztünk kihasználni a nyári szünet utolsó napjait, és ha csak tehettük, csámborogtunk, programot szerveztünk és a szabadban voltunk.
A délelőtt többnyire itthoni tennivalókkal, játékkal és esetleg bevásárlással telt. Aztán nagy nehezen rávettem Levente uraságot egy kis csendespihenőre, ami után nyakunkba vettük a várost, és mentünk. Néha csak úgy, céltalanul, nézelődve, szaladgálva, néha pedig közbeiktattunk egy-egy elintéznivalót. Apa munkahelyét ritkán hagytuk ki a sorból, szinte minden nap benéztünk hozzá, általában a munkaidő végefelé, hogy aztán együtt sétálhassunk haza. Aztán pedig, a kora esti órákban jött a nap fénypontja (legalábbis Levinek mindenképp): játszóterezés a közeli parkban. Történt ugyanis, hogy összeismerkedtünk a szomszéd lépcsőházban lakó 3 gyermekes (mind fiú) családdal, és Levi nagy barátságba került a gyerekekkel. Milán 5 éves, Olivér 3, így hárman nagyon jókat szoktak együtt szaladgálni, játszani, csúszdázni, homokozni (no meg veszekedni, kakaskodni...). A legkisebb, Benedek pedig másfél hónapos, így aztán kistesónak is lesz majd a későbbiekben játszótársa :)
***
Múlt hétvégén meglátogattuk barátainkat Bicskén. Már nagyon vártuk mindannyian ezt az utat, és azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az egész család nagyon élvezte. Anyukák és apukák jót beszélgettek, a tündérien huncut Vili a maga tíz hónapjával lelkesen szemlélte Levi ténykedéseit, még lelkesebben mászott meg mindenféle bútordarabot, és próbált beszállni a Levi által kitalált játékokba. Levi még mindig imádja a "kistesót" (igen, azóta is sokszor hívja így, pedig mára már kitisztult a kép, hogy nem minden baba kistesó), de bizony most abból is ízelítőt kapott, hogy a kisöccse hogyan fog majd belekontárkodni a játékaiba, lerombolni az imént épített utat, és a többi.... Éééés bizony meglepődött, sokszor duzzogott is, de az élet már csak ilyen. Majd megtanulja ezt is kezelni, hiszen már okos nagyfiú.
Közben azért jutott arra is ideje, hogy kicsit nyúzza Timit, jókat birkózzon Viliapuval és Vilivel, dobálja Pongó kutyának a lasztiját, jókat derüljön a Mazsola nevű fura mopsz "röfögésein" és hortyogásán (akit egyébként számtalanszor Szőlőnek nevezett :) ). Délután pedig jó nagyot sétáltunk, megnéztük a helyi kastélyt, melynek kissé elhanyagolt, mégis szép parkjában akad játszótér, és a parkban szabadon kószál néhány ló és öszvér. Levi (is) nagy örömmel nézegette a pacikat. Az egyik csikójával sétálgató öszvérmamiról közelebbről egyértelműen látszott, hogy vemhes, sőt, még azt a pár pillanatot is elkaptuk, amikor az öszvércsikó jó nagyokat mocorgott a pocakjában. Bevallom, ez még nekem is nagy élmény volt. Az már kevésbé, hogy a már meglévő, 1-2 éves öszvércsikó egy óvatlan pillanatban lerohanta az anyukáját bámuló Leventét. Mondjuk szerencsére nem történt semmi, az utolsó pillanatban lefékezett előtte, és csak az orrával bökte meg, de azért egy pár másodpercre megállt a szívverésem.
Mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat, ennek megfelelően csak úgy szaladt az idő.
***
Múlt vasárnap a helyi színház az épülete mögötti parkban évadnyitó pikniket szervezett, ahol szabadtéri koncerteken és a repertoárból előadott részleteken kívül a gyerekekre is gondolva szabadtéri játszóházat is szerveztek. A pécsi Bóbita Bábszínház tagjai Kalandjáték Meseországban címmel, aranyos és ötletes díszletekkel körített játékokkal szórakoztatták a piciket. A játszóházban 7, ismert mesék története köré szervezett játékos feladatot oldhattak meg a gyerekek, minden helyszínen begyűjtve az ezért járó pecsétet. A sok sorban állás ellenére kellemes kikapcsolódás volt, Levi is élvezte az óriásetetést, a célbadobálást, Csipkerózsika megmentését, a csukott szemes kóstolást, a találós kérdéseket, a gyöngyfűzősdit, no és persze az aranyhalhorgászatot. Jó lenne, ha többször szerveznének ehhez hasonló programokat a városban...
Hozzászólások