Hiába, kérem, amit APA (csupa nagybetűvel) szívesen csinál, az természetes, hogy Levit is izgatja.

Itt van például a fotózás: a csemete születésétől kezdve azzal szembesül, hogy az apja gyakran bújtatja az arcát egy olyan fekete micsoda mögé, ami sokszor villan is. Ahogy cseperedik, egyre jobban érdeklődik a dolog iránt, meglepődve tapasztalja a digitális fényképezőgép csodáját, hogy a kis kijelzőn azonnal látszik az eredmény. Lassanként összeáll a kis fejében a történet, és nagy vonalakban már tudja, érti mire is való a fényképezőgép. Kérdez, APA lelkesen válaszol, időnként még azt is megengedi, hogy a csemete kezébe vegye az ördögi masinát. Aztán a gyermek egyre kíváncsibb, szeretné ő maga nyomogatni a gombokat, amit APA (némi aggodalommal az arcán) felügyelet mellett meg is enged. Aztán kezdődnek a "harcok": a csemete egyre bátrabban tekergeti, nyomogatja APA féltett kincsét. APA pedig őrlődik: nem szeretne gátat szabni a gyermeki kíváncsiságnak, de muszáj felállítani a határokat, mert meg kell tanulni, hogy vannak szabályok, no és persze nem lenne olcsó mulatság, ha a gép elromlana.

És akkor megszületett az ÖTLET: szerezzünk be egy olyan fényképezőgépet ,amit a lelkes csemete nyugodtan nyúzhat. Így is történt: Apa talált fillérekért az egyik aukciós oldalon egy pici digitális fényképezőgépet pici hibával. A hiba nem okozott gondot egy fotózásmániás apukának --- gép szétszerel, hiba megtalál, kijavít, gép összeszerel --- és íme, egy egészen új világ nyílik meg a csemete előtt:

Levit rettenetesen boldoggá tette az új kincse, azóta nincs olyan nap, hogy ne kattintgatna vele. Lelkesen nyomogatja, ismerkedik a menürendszerrel, néha ugyan egy gombnyomással kitörli az összes addig gyártott képet, de legalább megtanulja. Mostanra már tudja, mire való a vaku (nem kisfiam, nem azért van a gépen, hogy nagyokat kacarászva Anya szemébe villants vele állandóan), hogyan tudja letörölni a homályosra sikerült képeket, szóval fejlődik a lelkem. 

Kis fotóriporterünk azóta számos pillanatot megörökített, több-kevesebb sikerrel. Van jó néhány remekbe szabott fotó a saját lábáról, a szőnyegről, vagy épp a plafonról. A kompozíción is időnként lenne még mit javítani... :D

 A lényeg persze az, hogy részese lehet APA varázslatos világának :) Voltak már többször is kettesben barangolni, fotózni, és mindig boldogan, csillogó szemmel jött haza, és izgatottan várta, hogy a számítógépen megnézzük, micsoda szép fotókat csinált.

És valóban akadnak köztük kifejezetten jó fotók is ;)