Hát vissza kellett mennünk :( Csongor ugyanis egy nap otthonlét után péntek délután újra hányt, aztán este is, meg éjjel is, aztán végül szombat kora délután is, úgyhogy nem húztuk tovább, visszamentünk.
Csongor borzasztó bágyadt volt, megadóan viselte az újabb orvosi macerákat, csak akkor szakadt el a cérna, mikor szanaszét szurkodták mindkét kezét könyökhajlatnál és a kézfejénél is, mégsem sikerült jó vénát találniuk. Végül az ügyeletes doktor néni "megkönyörült" rajta, azt mondta, itassam és szoptassam gyakran, reggel majd újra megpróbálják. Úgy is lett, vasárnap délelőtt megkapta a két adag infúzióját. Amúgy semmi másra nem volt képes, csak feküdni, szinte az egész napot végigaludta, annyira kimerült és gyenge volt.
Enni-inni nem akart, csak szopizni. Az esti vizitnél a doktor néni fura hangokat szúrt ki a tüdejénél, úgyhogy elzavart gyorsan röntgenre, és habként a tortán: kiderült, hogy kezdődő tüdőgyulladása lett... Mondjuk a doktor néni szerint szerencsénk, hogy épp bent voltunk, mert amúgy lehet, hogy még pár napig nem produkált volna gyanús tüneteket, akkorra pedig már egy szép kis virágzó tüdőgyulladás lehetett volna belőle.
Végül is már csak egyszer hányt Csongormanó, akkor is a szájon át beadott hörgőtágító szirupot küldte vissza sugárban az elfogyasztott anyatejjel együtt.... A vénásan beadott antibiotikum végül megtette hatását, szerdára rendbe jött a tüdeje, hétfő délutántól kezdve felélénkült, róttuk a köröket a kórházi folyosón, már nem bírt megmaradni egy helyben. Aztán szerdán hazajöhettünk. Azóta visszatért az életkedve, szép lassan az étvágya is, aminek örülök, mert majdnem 1 kilót fogyott, olyan kis csontsovány lett....
Aztán, hogy el ne szokjunk a betegségektől, pár napja mindkét gyermeknek kötőhártya-gyulladása van. Csongoré egész szépen gyógyul, Levié viszont nem reagál a cseppekre és a krémre, úgyhogy ebből szemészeti látogatás lesz......
Hozzászólások