Napok (hetek) óta napirenden van nálunk a címben említett örökbecsű dalocska, lázasan készülődtünk a nagy ünnepre, hiszen Levi már nagyon is jól emlékszik, hogy mi minden jóval jár a karácsony. Volt karácsonyfadísz-gyártás, éneklés (Kis karáááácsony, nagy karááácsony), mézeskalács-sütés, éneklés (Kis karáááácsony, nagy karáááácsony), karácsonyi játszóház, éneklés (mondjam, vagy ne mondjam?;) ), levélírás a Jézuskának, szóval nagyjából mindent elkövettünk, hogy lelkileg és fizikailag felkészítsük magunkat az ünnepre.
Idén már nem érte Levit meglepetésként, hogy a nagyszobába kora délutántól már nem lehetett bemenni (Anya, nehogy megzavarjuk a Jézuskát, még a végén nem hoz nekünk se fát, se ajándékot!!!!). Jól elvoltunk, játszottunk, karácsonyi filmeket néztünk a szobájukba. Fél 4 körül sétálni indultam a fiúkkal, hogy 1) Jobban teljen az idő, 2) hogy Jézuska könnyebben be tudja csempészni a fát a lakásba, és fel is tudja dísziteni :D. Tavalyhoz hasonlóan egy játszótéren kötöttünk ki, ahol a fiúk hintáztak egy nagyot (nem, nem hibbantam meg teljesen, de hát annyira szeretik mindketten, és jól fel voltak öltöztetve), közben énekeltünk (Kis karááááácsony, nagy karáááácsony), és megfogadtuk, hogy minden karácsonykor elmegyünk majd hintázni, és mindig másik játszótérre :)
Hazaérve már várt ránk az estebéd, ami után végre meghallottuk a csengőszót, és benyithattunk a nagyszobába. Levi hamar rátért a lényegre, Csongort azonban sokkal inkább a karácsonyfa és a színes fények kötötték le, ámuldozott nagyokat. Nem elégedett meg a puszta bámészkodással, jól megtapogatta a fát, pöckölgette a gömböket, még a kanapéra is felmászott, hogy a magasabb ágakat elérje. Aztán rátalált a szaloncukros tálra, mi pedig kiváncsian figyeltük, mit tesz vele: mintegy negyed órán keresztül édesen pakolgatta őket ki a tálból, be a tálba.... :) Aztán persze egyet a szájába vett, és úgy ahogy volt, papíron keresztül beleharapott --- na azóta dugni kell előle a cuccot, különben becsokizna :) Közben Levi fáradhatatlanul ténykedett, és önfeláldozóan bontogatta Csongor ajándékait is a sajátjai mellett, sőt, további önzetlen gesztusként lelkiismeretesen ki is próbálta őket :D:D
Jó néhány ajűndékot muszáj volt azonnal kipróbálni, néhányat meghagytunk kicsit későbbre. Az biztos, hogy nagyon jól sikerült kis este kerekedett ki belőle, jó volt látni, mennyire örülnek az ajándékoknak.
25-én az én családomnál, 26-án pedig Apa családjával karácsonyoztunk, mindkét nap szuperül telt, beszélgetéssel, nevetgéléssel, evéssel-ivással, énekléssel (Kis karáááácsony, nagy karááááácsony). Levi Duracell-nyusziként örömködte végig a karácsonyt, Csongor pedig a maga nyugodtabb tempójában hol csendes molyolással, hol pedig sikongatva-kacagós játékkal töltötte az ünnep óráit.
Jó volt, igazán szép volt ez a karácsony, a szokásosnál kevesebb stresszeléssel indult / telt, így annál inkább tudtuk élvezni mindannyian. Kár, hogy máris vége, de szerencse, hogy még előttünk áll néhány négyesben tölthető nap, mielőtt elkezdődik a következő év, és azzal együtt a régi, jól bevált verkli.
Hozzászólások