Életünk négyes(b)en

Levi mostanában tündéri korszakát éli, állandóan keresi, hogy mutathatja ki a szeretetét. Puszilgatja a testvérét, tanítgatja mindenfélére, és általában véve bújósabb lett, nagyon élvezi, hogy mostanában sokat tudnak Apával együtt játszani, nekem pedig folymatosan gyártja a szeretlek-meglepetéseket. Az ifjú művészt ábrázoló, vagy épp virágos, esetleg szívecskés rajzok szinte minden nap készülnek. A legnagyobb meglepetés, amit oly nagy szeretettel készített, az alábbi kis emberke volt:

Csak ámultam és bámultam. Ő találta ki, hogy mi is legyen és hogyan is készüljön, vágta és ragasztgatta nagy gonddal, csupán a bonyolultabb darabokban segített neki picit Apa.

Én is szeretlek, Kismanóm!!!!

Az elmúlt napokban számos szaloncukorlopásos esetet tapasztalhattak városunk gyanútlan lakói. A tetthelyen a karácsonyfáról ellopott, kibontás nélkül megrágcsált, nyálas szaloncukrok, valamint számtalan csokoládéfolt árulkodik arról, hogy a rettegett tolvaj újból lecsapott.

Szemtanúk elmondása alapján a lopásokkal Sz. Csongor kiskorú gyanúsítható, akit több ízben is láttak a tetthelyről csokoládé- és zseléfoltos arccal távozni.

Kérjük, aki a feltételezett elkövetőről információval rendelkezik, esetleg szemtanúja volt valamelyik bűncselekménynek, jelezze szerkesztőségünknek a "Szólj hozzá" linkre kattintva.

A tettes letartóztatásáig is kérjük a Tisztelt Lakosságot, hogy karácsonyfáikról 1 méteres magasságig távolítsanak el minden törékeny díszt, illetve szaloncukrot.

Napok (hetek) óta napirenden van nálunk a címben említett örökbecsű dalocska, lázasan készülődtünk a nagy ünnepre, hiszen Levi már nagyon is jól emlékszik, hogy mi minden jóval jár a karácsony. Volt karácsonyfadísz-gyártás, éneklés (Kis karáááácsony, nagy karááácsony), mézeskalács-sütés, éneklés (Kis karáááácsony, nagy karáááácsony), karácsonyi játszóház, éneklés (mondjam, vagy ne mondjam?;) ), levélírás a Jézuskának, szóval nagyjából mindent elkövettünk, hogy lelkileg és fizikailag felkészítsük magunkat az ünnepre.

Idén már nem érte Levit meglepetésként, hogy a nagyszobába kora délutántól már nem lehetett bemenni (Anya, nehogy megzavarjuk a Jézuskát, még a végén nem hoz nekünk se fát, se ajándékot!!!!). Jól elvoltunk, játszottunk, karácsonyi filmeket néztünk a szobájukba. Fél 4 körül sétálni indultam a fiúkkal, hogy 1) Jobban teljen az idő, 2) hogy Jézuska könnyebben be tudja csempészni a fát a lakásba, és fel is tudja dísziteni :D. Tavalyhoz hasonlóan egy játszótéren kötöttünk ki, ahol a fiúk hintáztak egy nagyot (nem, nem hibbantam meg teljesen, de hát annyira szeretik mindketten, és jól fel voltak öltöztetve), közben énekeltünk (Kis karááááácsony, nagy karáááácsony), és megfogadtuk, hogy minden karácsonykor elmegyünk majd hintázni, és mindig másik játszótérre :)

Hazaérve már várt ránk az estebéd, ami után végre meghallottuk a csengőszót, és benyithattunk a nagyszobába. Levi hamar rátért a lényegre, Csongort azonban sokkal inkább a karácsonyfa és a színes fények kötötték le, ámuldozott nagyokat. Nem elégedett meg a puszta bámészkodással, jól megtapogatta a fát, pöckölgette a gömböket, még a kanapéra is felmászott, hogy a magasabb ágakat elérje. Aztán rátalált a szaloncukros tálra, mi pedig kiváncsian figyeltük, mit tesz vele: mintegy negyed órán keresztül édesen pakolgatta őket ki a tálból, be a tálba.... :) Aztán persze egyet a szájába vett, és úgy ahogy volt, papíron keresztül beleharapott --- na azóta dugni kell előle a cuccot, különben becsokizna :) Közben Levi fáradhatatlanul ténykedett, és önfeláldozóan bontogatta Csongor ajándékait is a sajátjai mellett, sőt, további önzetlen gesztusként lelkiismeretesen ki is próbálta őket :D:D

Jó néhány ajűndékot muszáj volt azonnal kipróbálni, néhányat meghagytunk kicsit későbbre. Az biztos, hogy nagyon jól sikerült kis este kerekedett ki belőle, jó volt látni, mennyire örülnek az ajándékoknak.

25-én az én családomnál, 26-án pedig Apa családjával karácsonyoztunk, mindkét nap szuperül telt, beszélgetéssel, nevetgéléssel, evéssel-ivással, énekléssel (Kis karáááácsony, nagy karááááácsony). Levi Duracell-nyusziként örömködte végig a karácsonyt, Csongor pedig a maga nyugodtabb tempójában hol csendes molyolással, hol pedig sikongatva-kacagós játékkal töltötte az ünnep óráit.

Jó volt, igazán szép volt ez a karácsony, a szokásosnál kevesebb stresszeléssel indult / telt, így annál inkább tudtuk élvezni mindannyian. Kár, hogy máris vége, de szerencse, hogy még előttünk áll néhány négyesben tölthető nap, mielőtt elkezdődik a következő év, és azzal együtt a régi, jól bevált verkli.

A komoly, 6 éves nagy fiú

Vidám, lelkes fotóriporter :)

Jó fiú,

ha kell, nagyon tud koncentrálni,

..., de a huncutság mindig ott csillog a szemében

Imád bohóckodni :)

Ma, 2012. december 25-én, 1 hét híján 15 hónaposan Szilárdi Csongor a karácsonyfa körüli serteperte közepette megtette első önálló lépéseit!! Egyelőre 3-4 lépés megy egyszerre, de azt hatalmas büszke mosoly kíséretében teszi meg.

Hurrá, hurrá, hurrá!!!!

Ez a bejegyzés is egy "első dolgot" örökít meg, bár reméljük, hogy egyben egy utolsót is. Történt ugyanis, hogy Levi uszodai évzáró bulijának végén Csongornak allergia-szerű rohama lett, szerencsére nem a fuldoklós fajtából, de az arca szegénykémnek úgy feldagadt, mintha darázs csípte volna meg, a szemén épphogy kilátott, és vörös foltok lepték el az arcát és a kézfejét, mindezt úgy 5 perc leforgása alatt. Azonnal hívtam Zsoltit, hogy jöjjön értünk kocsival, az uszoda személyzetétől pedig beszereztem addig is egy kalcium pezsgőtablettát, amiből néhány kortyot sikerült megitatnom vele. Apa 2-3 perc alatt odaért, átadtam neki Csongort, és rohantak is kórházba. Levi is nagyon megijedt, pillanatok alatt felöltözött, hogy minél hamarabb utánuk tudjunk menni.

Mire a fiúk beértek a gyerekosztályra, igazából Csongor arca már egészen lelohadt, talán a kalciumtól, nem tudom. A doktornő úgy ítélte, nem kell bent maradnunk. Szerinte ez nem klasszikus allergiás tünet, inkább a kötőhűrtya-gyulladáshoz hasonlított, legalábbis ami a szeme állapotát illeti. A bulin semmilyen új, ismeretlen ételféleséget nem fogyasztott - valószínűleg beledörzsölhetett a szemébe némi morzsát vagy épp mosószer-maradékot a padlóról, az válthatott ki ilyen reakciót. Megitattak vele egy Calcimuscot, írtak fel szemcseppet, és hazamehettünk.

Ez a kép már itthon készült az esti fürdésnél, nagyjából másfél órával a "roham?" után, itt már "csak" a szeme dagadt. A felírt szemcsepp hatására harmadnapra már nem is látszott.

Azóta mindig van nálunk Calcimusc a pelenkázótáskában.........................

Igazi kis mosolygombóc :)

Imád kuckózni: bebújik az etetőszéke alá, a játékos dobozába, vagy épp anya ruhásszekrényébe :)

Kezét maga alá gyűrve, fenekét az égnek emelve - hihetetlen, hogy ez így kényelmes, mégis mindig így alszik el.

Egy óra uszodai lubickolás, és annyira kifáradt őkelme, hogy fel se tűnt neki, hogy hazababakocsiztunk, felcipeltem őt az elsőre, kivettem a babakocsiból, és félig-meddig kihámoztam a ruhájából.

A kis anyamániás...

Levi már nagyon-nagyon várta a Mikulást, hiszen nagyon is jól emlékezett rá az előző évekből, hogy mennyi király finomságot szokott hozni az öreg... A virgács-sztori annyira nem rémítette meg, biztos volt benne, hogy ő csakis jó gyerek lehet, még akkor is, ha épp valami rosszaságot követett el. Azért hozzáteszem, Mikulás előtti este teljesen önként és dalolva magára vállalta, hogy a sajátja mellett mindannyiunk cipőjét kisuvickolja, és így is tett :)

A képen látható óriási virgács végül csak bekerült valahogy Levi cipőjébe :) Csongor is kapott egy minit a rend kedvéért, és (bár lemaradt a képről), de én is kaptam egy közepes méretűt. Csak Apa maradt ki valahogy a sorból. Nem is értem.... :)

Ismét kissé el vagyok csúszva az események megörökítésével, és persze így másfél hónap elteltével nem annyira  aktuális már a téma, de Levente 6. születésnapját MINDENKÉPP meg kell örökíteni :)

A buli családi körben zajlott, és mondhatom, nagyon jól telt. A kicsik jót játszottak, a nagyok jót beszélgettek. A torta (melyet előző este/aznap reggel 2-ig készítettünk Apával közösen :D ) nagy sikert aratott. Levi pedig tündér volt --- minden túlpörgés nélkül jókat játszott a többiekkel, ajándékosztáskor mindennek örült (tényleg jó ajándékokat kapott, mindenki nagyon eltalálta), mindenkit megölelt, puszit osztott, igazi kis okos, 6 éves nagy fiúként viselkedett :)

És íme néhány gondolat a szülinaposról, hogy legyen mivel szembesíteni úgy 12 év múlva :)

- nagyon okos, gyors észjárású

- hihetetlenül jó a memóriája, a legapróbb dolgokra is képes emlékezni (kivéve, amikor nem akar, de hát ez normális ebben a korban...)

- akaratos...

- egyik pillanatban ő a világ legönzetlenebb kisfiúja, máskor pedig képes gonoszkodni, hogy kiharcolja a figyelmet

- mindig ő akar az első lenni - ha nincs versenyhelyzet, akkor hát teremt

- (szerencsére) még mindig szeret összebújni

- szeret "kreatívkodni" : ollóval vagdosni, rajzolni - ez egyre jobban megy neki, apró meglepetéseket készíteni a családtagoknak, hajtogatni

- állandóan "kisérletezik" (ő így hívja): golyópályát készít papírgurigákból a pingponglabdáknak, ruháscsipeszekből építményt csinál, stb., szóval alapjában véve nagy fantáziával hasznosít hétköznapi tárgyakat a játékaihoz

- szeret legózni - a leírás alapján is, de előfordul, hogy kitalálja: építsünk boltot, űrállomást, benzinkutat, és utána eljátszik/unk a legóemberkékkel

- nagy mesefilmrajongó, mindig van egy aktuális kedvenc, és azt képes számtalanszor megnézni, és kívülről tudja a kedvenc jeleneteit, és nagy örömmel idézgeti

- végre lehet neki hosszabb meséket is olvasni, így előkerültek a Magyar népmesék, a Grimm mesék, és a könyvtárból kölcsönzött különböző kötetek, melyek közül a legsikeresebb a Pom Pom volt

- szeret rollerezni és biciklizni, ez utóbbit nyár óta már 2 keréken űzi

- hihetetlenül nagy a mozgásigénye, gyakorlatilag ritkán marad el egy helyben, folyton izeg-mozog, leginkább ugrál és rohangál

- hirtelenke és hebrencs, ami az előző gondolatjelnél leírtakkal együtt számos kisebb-nagyobb balesetet eredményez

- imádja az öccsét

- valószínűleg ez óvodás ártalom, de gyakran kiabálva beszél, mintha mindig túl kellene kiabálni 25 másikat (a fülével minden rendben)

- fogmosás-ügyben egyre kevesebbet kell vele harcolni

- állandóan alkudozik. "Anya, csak egy incurka-pincurkát...", "Csak még egy utolsót" "de anyaaaaaaaaaaaaa"

- imádjuk, még akkor is, ha sokszor "harcolni" kell vele

Igen, tudom, lusta disznó voltam, ennek a bejegyzésnek másfél hónapja kellett volna megszületnie… Nem is ragozom…

Bizony, Csongor elmúlt egy éves. Hihetetlenül gyorsan eltelt, és pici, ráncos, újszülött babából egy örökmozgó, akaratos, zsivány kis manó lett.

Nézzük, hogy is állunk a „nagykönyvhöz” képest (Forrás: http://www.gekkonet.hu/fejlodes/1-ev-baba.html)

Szociális érettség

Szégyenlős vagy ideges idegenek társaságában – Ez csak egy pár percig van így, aztán feloldódik.

Sír, ha anyu vagy apu távozik – Előfordul, de nem mondanám jellemzőnek.

Játékában szeret másokat utánozni – Abszolút, teljes mértékben igaz. Főleg, ha a bátyjáról van szó. A baj csak az, hogy a nagyfiús rosszaságokat is ugyanolyan szívesen utánozza, ill. utánozná, ha tudná…

Bizonyos játékokat és embereket jobban szeret – Vannak nagy kedvencek, főleg a zenélő játékok, és természetesen bármi, amit a tesója igyekszik elrejteni előle… :D

Az etetéskor teszteli a szülő reakcióit – Amennyiben itt az étel (nagyon is gyakori) szétkenése, ledobálása utáni élénk, érdeklődő, szülőre vetett pillantásokra gondolnak, hát akkor ez több, mint igaz….

Teszteli a szülők reakcióit különböző cselekedeteire – Hmmm. Huncut nézés, komisz kis félmosoly, érdeklődő pillantások. Igen. Határozottan igaz.

Bizonyos szituációkban rátörhet félelemérzet – Egyelőre nem igazán tapasztaljuk.

Anyukáját (vagy általános gondozóját) előnyben részesíti mindenki mással szemben. Stimmt.

Figyelemfelkeltés céljából megismétel hangokat, gesztusokat – A kezével gesztikulál, sikongat, ha fel szeretné hívni magára a figyelmet, szóval ez is stimmel.

Képes egyedül enni – Kiflit, kekszet majszol, villára tűzött falatokat ügyesen a szájához emel, az elé rakott katonákat / borsószemet / akármit ügyesen felcsippent, és tüzetes vizsgálat után (érts: szétnyomja, elkeni, stb.) bepakolja a szájába.

Öltöztetéskor nyújtja kezét, lábát. - Amikor éppen nem küzd teljes erőbedobással a pelenkázás és öltöztetés ellen (hihetetlen, mekkora ereje van egy ekkora tökmagnak), akkor édesen segít. :)

 Kognitív fejlődés

Különböző módokon fedez fel tárgyakat (rázás, ütés, dobás, ejtés) – Na ez teljes mértékben igaz, Egyfolytában dobálja a tárgyakat, élvezi, hogy különböző hangot adnak ki földet éréskor, és különbözőképpen pattannak vissza a földről.

Elrejtett tárgyakat könnyen megtalál – Legalábbis kitartóan keresi őket :)

A megfelelő képre néz, ha megnevezik – A legnagyobb sajnálatomra még mindig nem igazán lehet vele könyveket nézegetni, mert nem marad meg a fenekén, és a lapozás mikéntje jobban izgatja a képeknél, azért alapvetően ügyesen felismeri már képről is a dolgokat.

Elkezdi a tárgyakat rendeltetésüknek megfelelően használni (pohárból inni, hajat fésülni, telefon billentyűket nyomkodni, tévét nézni) – Ebben aztán különösen az élen jár. Állandóan elkobozza a távirányítókat, és nyomkodja, élvezi, hogy valami történik a vad nyomkorászás hatására. A telefont nagy koncentrálással a füle mögé (szinte már a tarkójára) teszi, a számítógép billentyűzetét lelkesen nyomkorássza, az egér görgető gombját a mutatóujjával tekergeti, soroljam még…?

Hallás- és beszédfejlődés

Egyre jobban érdekli a beszéd – Nagyon figyel, látszik, hogy lelkesen próbál megérteni.

Egyszerű szóbeli kérésekre reagál – Igen.

Reagál a "nem"-re – Attól függ, mit nevezünk reakciónak…. Kétség kívül érti már, hogy mit jelent, de nem feltétlenül kíván szót fogadni….. ;)

Érzelmeket visz gagyogásába (megváltoztatja a hangszínét) – Dühös sikítás, örömteli sikongatás már van.

Egyszerű szavakat kimond (pl. "mama", "baba"). – Ezen a téren nem haladunk öles lépteken, de mintha már valami „Aja” (=anya)-szerű dolgot mondogatna.

Megpróbál szavakat utánozni, imitálni. – Még nem igazán.

Mozgás

Segítség nélkül képes ülő pozícióba jutni. Hasonfekve előre kúszik. Kezein és térdein mászik. Ülésből kúszó, mászó pozícióba képes jutni. Felhúzza magát állásba. Bútorba kapaszkodva jár. Eddig mind-mind igaz.

Rövid időre támaszkodás nélkül megáll a lábain – Eddig csupán néhányszor fordult elő, általában olyankor, mikor annyira figyelt valami másra, hogy elfelejtkezett arról, hogy nem kapaszkodik.

Két-három lépést képes lehet önállóan megtenni. – Ez még várat magára.

Ujjaival is képes megfogni tárgyakat (nem csak marokra, tenyerével) – Igen.

Két tárgyat összeüt – Nem igazán csinálja, de azért megy neki.

Tárgyakat bele tud tenni valamibe (dobozba, tartóba) és ki tudja venni belőle – Inkább kifelé szeret pakolni. Bárhonnan. Bármit.

Tárgyakat önállóan mozgatni tud. – Igen.

Mutatóujjával mutat – Igen, és hozzá nagyokat nyög, hogy nyomatékot adjon a dolognak :)

Szinte mindennapos jelenet, optimális esetben mindkét fél részéről hatalmas kacagásokkal tarkítva, kevésbé szerencsés esetben valamely fél sikítós hisztijével vegyítve... :D

Tegnap elzarándokoltunk a doki nénihez, aki immár élőben is megnyugtatott, hogy a 3 napos lázzal van dolgunk, a nehezén tehát túl vagyunk. Tény, hogy Csongor kezd felélénkülni, ma már időnként le tudtam tenni a kezemből, és sertepertélt egyet Levivel. És végre, egy hét óta először jóízűen megevett pár falatot az ebédből, még némi gyümölcsöt is sikerült a szájába csempészni, így van rá esély, hogy a non stop ciciről le fog állni..... ;)

Egy kép a kis pöttyöskéről még tegnapról, próbáltam megörökíteni a kiütéseket, de nem nagyon látszik a fotón. A modell viszont kikérte magának a zaklatást, így aztán nem próbálkoztam tovább.

Láz nagyjából letudva, de legalábbis 38 alá szorítva. A helyzetet színesítendő:

1) Kibújt a 4. foga. Édes, amikor nyugodtabb pillanataiban elejtett mosolyai közben kivillantja a két felső lapátfog-kezdeményt :)

2) A délutáni alvásból kiütésekkel telve ébredt. Pici piros pöttyök, rengeteg, néhol olyan sok (ált. a hajlatokban), hogy vörös foltoknak tűnik. Mivel a dokink ma délelőtt rendelt, a kiütések meg ugye kora délután jelentkeztek, csak telefonon értekeztünk, hogy valószínűleg a 3 napos láz  iskolapéldájával van dolgunk. Holnap azért elviszem hozzá, biztos, ami biztos.