Az úgy kezdődött, hogy a helyi színházban éppen családi nyílt napot tartottak. Én meg úgy döntöttem, hogy Levi-napot tartok, és Csongort Apára hagyva Panna unokatesóval együtt elmentünk megnézni, hogy mi mindent tartogat az a nyílt nap. (Ennek már lassan egy hete, de hát most van időm/kedvem/ihletem megörökíteni)
Klassz kis programot hoztak össze. Volt ott zsíroskenyérevős-meleg teás/forralt boros köszöntés, aztán a színház részt képező táncszínház művészei tartottak nyílt próbát, bemutatták a koreográfia-készítés és -tanulás folyamatát, a legvégén pedig pár perc erejéig a gyerekeket is bevonták, pár lépést ők is megtanultak. (Levi és Panna ebben nem óhajtott részt venni, így csak a terem széléről néztük a többi gyereket). Ezután be lehetett menni a színházterembe, ahol az egyik épp műsoron lévő darab, a Pimpáré és Vakvarjúcska díszletei közé lehetett felmenni, sőt, a szereplők közül is ott volt néhány. Levi ezt nagyon élvezte, bejárta a színpadot, felmászott a díszletre, bemászott a díszlet alá, megnéztük, mi van a kulisszák mögött, kipróbáltuk, hogy a nézőtér jó néhány székét, egyszóval jól éreztük magunkat. Valamiért a világosító és hangkeverő pult nem hozta lázba, pedig a színház munkatársai azt is készségesen mutogatták az érdeklődőknek.
Hirtelen ötlettől vezérelve végül jegyet váltottam a darab délutáni előadására, így délután ötre szépen kiöltözve újra megjelentünk, és élvezettel néztük végig a kicsit groteszk jelmezbe öltöztetett, mégis kedves, vidám darabot. Levi is nagyon lelkes volt, korát és általános habitusát meghazudtolva szép nyugodtan végigülte, nevetett, ahol lehetett, szóval jól szórakozott. Egyedül az vetett némi árnyékot a szórakozásunkra, hogy kb. a darab felénél Levi nagyon szomjas lett, nálam pedig nem volt innivaló (ó, micsoda hanyag anya!!!!!!!!). A végén aztán közölte, hogy máskor is jöhetünk együtt színházba :D Én is nagyon jól éreztem magam, nagyon jólesett ez a kis anya-fia nap. Lesz még ilyen, abban biztos vagyok.
Hozzászólások