Ezt a bejegyzést Timi és Bazsa figyelmébe ajánlom :)
Arra már nem emlékszem, hogy pontosan mikor esett Levi szerelembe a lávalámpával, talán olyan 2 éves lehetett. Az biztos, hogy éppen Timinél és Bazsánál (as. Balázs) voltunk látogatóban. Az ő hálószobájuk dísze volt A Lávalámpa, és miután Balázs bekapcsolta Levinek, megtörtént a varázslat, és a kisfiam más sem bírt hajtogatni egész ottlétünk alatt, csak hogy „lávalámpaaa”… Balázst pedig néhány tucatszor berángatta a varázslatos lámpához, amit ő nagy-nagy türelemmel viselt (elvégre ő nyitotta ki Pandora szelencéjét…). Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire mély nyomot hagyott Leviben az eset.
Most, hogy már 5 éves nagy fiú lett, a pénzzel való helyes bánásmódra nevelés jegyében szoktunk neki adni zsebpénzt, ha ügyesen segít valamiben. Van egy süni perselye, abban gyűjtögeti. Elmondtuk a legelején, hogy ő dönti el, mit vesz belőle (persze fenntartva magunknak a vétójogot az esetleges veszélyforrásnak minősülő tárgyak esetében), elmagyaráztam, hogy elköltheti apránként is, de gyűjtögethet is, hogy megvegyen egy-egy nagyobb dolgot, amire igazán vágyik. És már akkor, a legelején habozás nélkül rávágta, hogy ő márpedig lávalámpát fog rajta vásárolni. A közelben található lámpabolt kirakatában hétről-hétre áhítattal nézegette a kínálatot. Nemrég végre összegyűlt a legkisebb modell ára, így elmentünk a lámpaboltba, és az én 5 éves manóm izgatottan vásárolta meg a hőn áhított kincset (Szigorúan ő bonyolította az ügyletet, én csak a háttérből figyeltem büszkeségtől dagadó mellel. Az eladó nagyon aranyos volt, vette a lapot, kérdezgette Levit, megdicsérte, hogy milyen nagy és ügyes, stb.)
És azóta is lelkesen figyeljük a buborékokat :)…
Hozzászólások