Nem tudom, kinek hogy volt ez annak idején, de szerintem kevés olyan magyar gyermek van, aki valamikor valahogy ne próbálkozott volna babot csíráztatni, ültetni és szerencsés esetben szüretelni. Ha jól emlékszem, annak idején én a "Nézz körül" c. örökbecsű opust olvasva kaptam hozzá kedvet. Leviék viszont már most, az oviban hozzáláttak. Mindenki elültethette a magáét, pár napig az oviban figyelgették a csírázó babokat, aztán mindenki hazavihette, hogy otthon neveljen belőle szép nagy növényt. Levi nagyon lelkes, minden nap együtt figyeljük, nézegetjük a növekedést, Levente pedig büszkén öntözgeti és dédelgeti növénykéit.

A tavalyi termésből (6 azaz hat szem bab) levest kellett főznöm, amit aztán a gondos gazda  büszkeségével kanalazott be az én kicsi pupákom :D Gondolom, idén sem úszom meg a dolgot ;)