Legalábbis papírforma szerint ennyi van hátra --- valami kisördög meg azt súgja, már ennyi sem :) Szerencsére eddigi nyűgös nyavalyáim enyhültek, így most végre nyugodtabban tudom élvezni mind a babavárást, mind pedig a Levivel töltött "nyári szünetes" napokat.
Pocaklakó nagyon aktív kisember - egyfolytában nő (legalábbis a hasam feszüléséből és viszketéséből ezt a nem túl merész következtetést vonom le). Még mindig nagyon sokat mocorog, az apukája és a bátyja hangjára szinte mindig reagál. Erős kisfickó, időnként úgy érzem, menten szétszakítja a bőrömet a nagy aktívkodásban :) Éjszaka kétóránként ébreszt a mocorgásával --- remélem, azért ennél kicsit jobban alszik majd születése után...
Amúgy beindult nálam rendesen a fészekrakó ösztön. Az elmúlt egy-két hétben előszedtem Levikém kisruháit, átnéztem őket, sóhajtozva rakosgattam őket. Igazából úgy tűnik, ruhafronton nem lesznek problémák - ha egyetlen saját ruhát sem kapna, akkor sem lenne probléma babócánk öltöztetésével :) Tényleg csak egy-két apróságot kell még beszereznünk :) Pár napon belül neki is állok a ruhák átmosásának és kivasalásának, hogy minden készen álljon.
Gyerekszoba:
a nagy fészekrakós lázban szétszekáltam Apát, hogy végre rendezzük át a kisszobát, alakítsuk ki a lurkók helyét. Végül persze megadta magát (nem is kellett sokat győzködni ;) ), így egy jó fél napot rászánva a pakolásra végül kialakult a gyerekszoba véglegesnek tűnő elrendezése az elkövetkezendő mintegy két évre :) Néhány apró teendő maradt még hátra - pl. egy falvédő felszerelése, néhány kép felfúrása, no meg egy pelenkázó szivacs beszerzése. Levi borzasztóan élvezte a felfordulást, ügyesen segédkezett is a játékai ki- és bepakolásában, a porszívózásban, no meg a portörlésben:
Úgy tűnik, a végeredmény is nagyon tetszik neki - az átrendezés óta jóval több időt tölt a gyerekszobában :)
Elkezdtem a kórházi pakk összeszedését is - terveim szerint a napokban az is összeáll... Már csak türelem kell ;) Emlékszem, annak idején Levinél is ilyentájt kezdtem bezsongani - az ember azt gondolná, hogy így másodjára már sokkal higgadtabb az ember, de fene tudja... Az izgatottság, a kiváncsiság, hogy milyen lesz őkelme, és bizony még a bizonytalanság, a félelmek egy része is ugyanúgy ott motoszkál a fejemben. De már csak maximum két hónap..... :D
Hozzászólások